Család Dörgicsén
A gyökerek felkutatása
Egy családi beszélgetés során a Füleiekről volt szó, és anyósom, aki Dunántúlról származott, megjegyezte, hogy a Füleiek Dörgicséről származnak.
Ezt akkor megjegyeztem magamnak, és néhány év múlva Lajos és Zoli fiammal a Balatonnál üdültünk a Helvéciai Állami Gazdaság jóvoltából, és felvetettem a gyerekeknek, hogy van-e kedvük megnézni az őseink faluját. De azt is közöltem velük, hogy Akalitól legalább négy kilométert kell gyalogolni.
– Lajoskám, vállalod-e az utazás nehézségeit? – Úgy emlékszem, öt éves volt akkor.
– Tudod apu, hogy én hamar elfáradok, és akkor csak a baj van velem – válaszolta.
Zolinak viszont volt kedve, és közösen meggyőztük Lajoskát, hogy milyen érdekes lesz az utazás, mert kompon fogunk átkelni a Balatonon. Akalitól félúton azután valóban bekövetkezett, hogy Lajoskánk ellankadt, szomjas is volt, de egy kis pihenés után folytathattuk az utunkat.
A falu szélén megláttuk a hatalmas templomromot, csak egyik fala volt már meg, de így is nagyon érdekesnek találtuk. A faluba beérve emlékezetem szerint egy Tóth Géza nevű bácsi üldögélt az út szélén, és mindjárt megmondtam, hogy kik vagyunk, és honnan jöttünk. Kérdésemre azt válaszolta, hogy ismer egy Fülei István nevű férfit, és Fülei Matild nénit.
Mentünk tovább, és megtaláltuk az evangélikus templomot és a lelkészi hivatalt. Bezörgettünk a lelkész Úrhoz, nagyon kedvesek voltak, és útba igazítottak bennünket. Az aranyos tiszteletes Asszony finom málnaszörppel meg is kínált bennünket. Így sikerült a gyerekek szomját is eloltani, és új erőre kaptunk. Kellett is a kitartás, mert megtudtuk, hogy Felső-Dörgicsére kell mennünk, mert ott lakik egy Fülei család.
Nekiveselkedtünk az útnak, mert tényleg felfelé kellett mennünk. Megtettünk kb. egy kilométert, és a kanyar után láttuk, hogy az egyik háznál üldögélt a kapu előtt egy korombeli férfi. Köszöntünk tisztelettel, és elmondtam neki:
– Mi itt üdülünk a Balaton déli partján, Helvéciáról jöttünk, és keressük a rokonainkat, mert úgy tudom, hogy Fülei Lajos nevű nagyapám Dörgicséről származik. Én is Fülei Lajos vagyok.
– Akkor már találtak is hasonló nevezetűt, mert én meg Fülei István vagyok.
– Azt tudom, hogy a nagyapám is Fülei Lajos volt, de az édesapám már Helvécián született. Azt is tudom, hogy a nagyapám apja Fülei Zsigmond volt.
– Akkor az másik ágon lehet, mert az én nagyapám Fülei István volt, és az apám is, aki most nagybetegen fekszik itt a házunkban.
– Szerintem biztosan rokonok vagyunk, csak távolabbról. Nem tudom, melyikünk az idősebb, de ha már így összehozott bennünket a sors, tegezzük egymást.
– Rendben van, szólíts Istvánnak. Én 1928-ban születtem.
– Én meg Lajos vagyok, és 1932-ben születtem. Hol dolgozol?
– A termelőszövetkezetben növényvédőszer-kezelő vagyok. Sajnos most táppénzes állományba kerültem, mert valamelyik szer ártalmas az egészségemre.
– Én is a mezőgazdaságban dolgozom a Helvéciai Állami Gazdaságban. Van családod?
– Igen, egy fiam van, aki szintén István. Éppen itt mókol valamit. Nagyon érdekli a rádiótechnika.
– Vigyázz nagyon az egészségedre, mert a vegyszerek nagyon veszélyesek az ember szervezetére.
Ezután megismerkedtünk az ifjabb Istvánnal is. Közben kijött az utcára István felesége, hogy megnézze az idegeneket. Őt is köszöntöttük. Még beszélgettünk néhány mondatot, és búcsúzóul kifejeztük örömünket, hogy ilyen szerencsésen összetalálkoztunk, és a gyerekekkel elindultunk vissza a szálláshelyünkre. Meg kell hagyni, hogy mindhárman nagyon elfáradtunk, mire megérkeztünk.
– Fülei Lajos
Büszkeségeink
Balatonfüredi Borversen Arany Díj
Balatonfüredi Borversen Ezüst Díj
Fülei Zoltán Lajos Okleveles Borbíráló Tanúsítvány
Fülei Zoltán Lajos Okleveles Borbíráló Tanúsítvány
Olvass tovább: ismerd meg a balatonfelvidéki bortermelők történetét a filoxéravész idején (1860-1899).
Szívesen látjuk Önt is!